„Amikor
a két nyóckeres férfi megismerkedett a késő este a kerületben toporgó jól
öltözött, táskákkal felpakolt fiatal lánnyal, még nem tudták, hogy személyiségi
jogaik éppen akkor súlyosan sértve, mi több, egyenesen csorbulva vannak. A
kerületben lévő térfigyelő kamera egyike ugyanis pontosan rájuk fókuszálva
figyelte minden mozdulatukat.
A
monitorszobában "leselkedő" fejüket csóváló rendőrök percekig
követték minden részletét annak, amint ők barátságosan beszélgetve a
villamoshoz kísérték a csomagjait cipelő lányt. Vajon miért? Kikben okozhat
ellenérzést az, hogy egy jól öltözött lány késő este új barátokra talál a két
srácban? Már ez is baj?
Amikor
pedig mindhárman felszálltak a villamosra, két detektív titkon még a nyomukba
is eredt kocsival, majd a Nyugati pályaudvarnál, miután elindultak a Váci út
túloldalán sötétlő háztömbök irányába, nyilvánvalóvá vált az előítélet:
igazoltatás kezdődött.
Aztán
más is nyilvánvalóvá vált...
Amikor
a rendőrök félrehívták a lányt, ő elmesélte, mi járatban is vannak. Vidéki
lévén, a rokonaihoz utazott Budapestre. Ezért a sok csomag. Mivel az XY utcába
kell eljutnia, de nem tudja, hogy merre van, a két ismeretlen udvarias fickó
lovagiasan felajánlotta neki, hogy ők majd elkísérik. Elvégre az XY utca egy
köpésre van innen... Ők legalábbis azt mondták... Vagy nem? Micsoda? Nem is
erre van? És nem is egy köpésre, hanem sok-sok kilométerre, egy másik
kerületben? Pedig olyan rendesnek tűntek... Felajánlották, hogy elkísérik, mert
ott a háztömbök között olyan sötétek az utcák... A táskáját is vinni akarták
mindenképpen, de valamiért a többszöri kérlelés, magyarázás ellenére azt azért
nem akaródzott neki átadnia a két fickónak, elvégre azért még sincsen annyira
jó arcuk... Egy kicsit ezen meg is bántódott a két jószívű önkéntes segítő...
Rosszul esett nekik, hogy nem bízik meg bennük teljesen. Pedig többször mondták
is neki, hogy ők nem akarnak rosszat, csak segíteni...
A
zsaruknak égnek állt a hajuk a történet hallatán... Ha nem lenne jogsértő, bizony elmondták volna
a megszeppent lánynak, hogy a két jószívű segítő valójában nem más, mint két ismert
mocskos bűnöző, akik ellen a nyilvántartó adatai szerint lopások, kifosztások
és rablások miatt van eljárás. Szabadlábon csak azért vannak, mert
Magyarországon vagyunk és eddig a tényleges szabadságvesztés kiszabása még „nem
volt indokolt”.
A
lányt ezután felrakták az éjszakai buszra, hogy egyszer végre odaérjen az XY
utcába... Igazából az lenne a normális, ha egy ilyen helyzetben a
"szolgálunk és védünk" szlogen jegyében elvitték volna maguk pár perc
alatt kocsival a szerencsétlent, de a Zsanett ügy óta szigorúan tilos az ilyen
segítség. Elvégre vélelmezhetően nagyobb biztonságban van a polgár éjszaka
egyedül kóborolva, esetleg újabb "önkéntes segítők" társaságában,
mint a rendőrautóban, ahol egyesek szerint úgyis csak megerőszakolnák...
Hogy
a két "jótékony gardedámmal" ezután mi lett? Kénytelen-kelletlen üres
kézzel indultak vissza a villamosmegállóhoz, vélhetően felmenőkig elátkozva
azt, aki feltalálta a térfigyelő kamerákat, ezt a jogsértő képződményt, ami
ellen a csupa hasznot hozó jogvédők is évek óta küzdenek... De sajnos eddig hiába,
mert nekik most új áldozat után kell nézniük...”
Z.K. r. ftőrm. 2009.
