„Volt
egy hivszem. A hivatalos személy elleni erőszakot hívja így a szakma. Nem volt
olyan komoly, inkább bosszantó, amikor egy részeg külföldi nő ököllel püfölte a
kolléga mellkasát. Azóta x ember x ezer oldalnyi papírt gyártott az ügyben és
végre több mint másfél év után megszületett a megnyugtató eredmény, azaz pont
kerülhetett az ügy végére. A nyomozást a nyomozó ügyészség folytatta le.
Bevallom,
a megszokott pénzbüntetésre, 30 nap közérdekű munkára, próbára bocsátásra, vagy
valami szokásos rettenetes büntetés indítványozására számítottunk, de helyette ezúttal
a "vádemelés elhalasztása" nevű jogintézményt alkalmazták, ami annyit
jelent, hogy ha a gyanúsított ellen 1, azaz egy éven belül nem emelnek vádat
más ügyben (nem, nem azt jelenti, hogy nem követ el más bűncselekményt, hanem,
hogy nem emelnek vádat), akkor végleg megússza ezt is büntetés helyett. Persze
ez ellen a gyanúsított még fellebezhet is. Lehet, hogy túl sok az az 1 év…
Az
ügyészség az alábbi indoklással rakott pontot saját másfél éves munkájára:
"XY
gyanúsított büntetlen előéletű és megbánta tettét, ezen kívül nem okozott
sérülést a rendőrnek."
Pont.
Bennem
csak az alábbi kérdés merült fel: Vajon, ha a rendőr, anélkül, hogy sérülést
okozott volna, nyakon verte volna a gyanúsítottat még a cselekménye előtt, persze
sérülés nélkül, de mindezt persze gyorsan meg is bánta volna, vajon mennyire
számított volna a büntetlen előélete, meg a megbánása a bíróság előtt...?”
