„Egyszer
tetten értünk egy fickót nagyobb mennyiségű kábítószerrel, aki meg akart
vesztegetni, ha cserébe futni hagyjuk.
Nem
hagytuk.
Elő
lett állítva, rendben is ment minden.
Mivel
rendőrökkel szembeni vesztegetési kísérlet történt, a nyomozó ügyészségre
került az ügy, majd pár év múlva bíróságra.
A
bíróságon felolvasták a gyanúsított kihallgatásáról az ügyészségen készült
jegyzőkönyvet, amelyben végeredményben elismert mindent. Vitte a balhét.
Azonban
a jegyzőkönyvből kiderült az is, hogy a kihallgatás során, miféle plusz kérdéseket
szegeztek neki:
-
Nyilatkozzon arra vonatkozóan, hogy az intézkedő rendőrök bántalmazták-e!
-
Nem.
-
Fenyegették-e, kényszerítették-e valamire a rendőrök?
-
Nem.
Csak
ezután zárták le a jegyzőkönyvet.
Vajon,
ha a gyanúsított akkor azt mondta volna, hogy igen, akkor mi lett volna? Nincs
kétségem afelől, hogy még mi kerültünk volna bajba…
Ezzel
a tudattal kezdjen az ember intézkedni…”
