A vád

"Egy napon a lakásomon tartózkodtam, amikor szólt a feleségem, hogy valaki keres. Ajtót nyitottam, és a HÍRTV egyik ismert munkatársa állt előttem, mellette egy másik, akinek kamerája felém és a lakásomra volt irányítva. Az újságíró azt állította, hogy valami állítólagos informátora szerint én 2006-ban rendőrként embereket bántalmaztam, sőt azt állították, hogy nekem is közöm volt egy sajnálatos esethez, mikor az utcai összecsapások során egy ember megvakult… Honnét veszi ezt? Közöltem, hogy nem nyilatkozom. Erre a riporter a legmocskosabb stílusban sértegetni kezdett, majd elment.

Nem sokkal később, a Hír tv egyik műsorában le is adták az anyagot, persze alaposan megvágva. Közzétették a nevemet, lakásomat, gépkocsimat, és bűncselekményekkel rágalmaztak. A Hírtv stábja összesen négy alkalommal jött ki a lakásomhoz. Ezt követően természetesen az általuk kreált állítások megjelentek a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet nyomtatott valamint internetes újságjaiban is. Ezt követően, a cikkek hatására persze több száz felheccelt, megtévesztett ismeretlen ember kezdett zaklatni, fenyegetni telefonon, levélben.

Egy nap arról kaptam hivatalos értesítést, hogy olyan információ jutott a Belügyminisztériumhoz, hogy a családom tagjainak, feleségem, gyermekem szemét tervezik egy akció során kifolyatni...

Mindezt egy valótlan rágalom miatt. Pedig az ügyet az ügyészség is kivizsgálta és nem merült fel semmilyen megalapozott gyanú arra, hogy bármiféle jogsértésben vettem volna részt annak idején. De ez már nem érdekelt senkit.”

Vád elhalasztva

„Volt egy hivszem. A hivatalos személy elleni erőszakot hívja így a szakma. Nem volt olyan komoly, inkább bosszantó, amikor egy részeg külföldi nő ököllel püfölte a kolléga mellkasát. Azóta x ember x ezer oldalnyi papírt gyártott az ügyben és végre több mint másfél év után megszületett a megnyugtató eredmény, azaz pont kerülhetett az ügy végére. A nyomozást a nyomozó ügyészség folytatta le.

Bevallom, a megszokott pénzbüntetésre, 30 nap közérdekű munkára, próbára bocsátásra, vagy valami szokásos rettenetes büntetés indítványozására számítottunk, de helyette ezúttal a "vádemelés elhalasztása" nevű jogintézményt alkalmazták, ami annyit jelent, hogy ha a gyanúsított ellen 1, azaz egy éven belül nem emelnek vádat más ügyben (nem, nem azt jelenti, hogy nem követ el más bűncselekményt, hanem, hogy nem emelnek vádat), akkor végleg megússza ezt is büntetés helyett. Persze ez ellen a gyanúsított még fellebezhet is. Lehet, hogy túl sok az az 1 év…

Az ügyészség az alábbi indoklással rakott pontot saját másfél éves munkájára:

"XY gyanúsított büntetlen előéletű és megbánta tettét, ezen kívül nem okozott sérülést a rendőrnek."

Pont.

Bennem csak az alábbi kérdés merült fel: Vajon, ha a rendőr, anélkül, hogy sérülést okozott volna, nyakon verte volna a gyanúsítottat még a cselekménye előtt, persze sérülés nélkül, de mindezt persze gyorsan meg is bánta volna, vajon mennyire számított volna a büntetlen előélete, meg a megbánása a bíróság előtt...?”

Térfigyelők

„Amikor a két nyóckeres férfi megismerkedett a késő este a kerületben toporgó jól öltözött, táskákkal felpakolt fiatal lánnyal, még nem tudták, hogy személyiségi jogaik éppen akkor súlyosan sértve, mi több, egyenesen csorbulva vannak. A kerületben lévő térfigyelő kamera egyike ugyanis pontosan rájuk fókuszálva figyelte minden mozdulatukat.

A monitorszobában "leselkedő" fejüket csóváló rendőrök percekig követték minden részletét annak, amint ők barátságosan beszélgetve a villamoshoz kísérték a csomagjait cipelő lányt. Vajon miért? Kikben okozhat ellenérzést az, hogy egy jól öltözött lány késő este új barátokra talál a két srácban? Már ez is baj?

Amikor pedig mindhárman felszálltak a villamosra, két detektív titkon még a nyomukba is eredt kocsival, majd a Nyugati pályaudvarnál, miután elindultak a Váci út túloldalán sötétlő háztömbök irányába, nyilvánvalóvá vált az előítélet: igazoltatás kezdődött.

Aztán más is nyilvánvalóvá vált...

Amikor a rendőrök félrehívták a lányt, ő elmesélte, mi járatban is vannak. Vidéki lévén, a rokonaihoz utazott Budapestre. Ezért a sok csomag. Mivel az XY utcába kell eljutnia, de nem tudja, hogy merre van, a két ismeretlen udvarias fickó lovagiasan felajánlotta neki, hogy ők majd elkísérik. Elvégre az XY utca egy köpésre van innen... Ők legalábbis azt mondták... Vagy nem? Micsoda? Nem is erre van? És nem is egy köpésre, hanem sok-sok kilométerre, egy másik kerületben? Pedig olyan rendesnek tűntek... Felajánlották, hogy elkísérik, mert ott a háztömbök között olyan sötétek az utcák... A táskáját is vinni akarták mindenképpen, de valamiért a többszöri kérlelés, magyarázás ellenére azt azért nem akaródzott neki átadnia a két fickónak, elvégre azért még sincsen annyira jó arcuk... Egy kicsit ezen meg is bántódott a két jószívű önkéntes segítő... Rosszul esett nekik, hogy nem bízik meg bennük teljesen. Pedig többször mondták is neki, hogy ők nem akarnak rosszat, csak segíteni...

A zsaruknak égnek állt a hajuk a történet hallatán...  Ha nem lenne jogsértő, bizony elmondták volna a megszeppent lánynak, hogy a két jószívű segítő valójában nem más, mint két ismert mocskos bűnöző, akik ellen a nyilvántartó adatai szerint lopások, kifosztások és rablások miatt van eljárás. Szabadlábon csak azért vannak, mert Magyarországon vagyunk és eddig a tényleges szabadságvesztés kiszabása még „nem volt indokolt”.

A lányt ezután felrakták az éjszakai buszra, hogy egyszer végre odaérjen az XY utcába... Igazából az lenne a normális, ha egy ilyen helyzetben a "szolgálunk és védünk" szlogen jegyében elvitték volna maguk pár perc alatt kocsival a szerencsétlent, de a Zsanett ügy óta szigorúan tilos az ilyen segítség. Elvégre vélelmezhetően nagyobb biztonságban van a polgár éjszaka egyedül kóborolva, esetleg újabb "önkéntes segítők" társaságában, mint a rendőrautóban, ahol egyesek szerint úgyis csak megerőszakolnák...

Hogy a két "jótékony gardedámmal" ezután mi lett? Kénytelen-kelletlen üres kézzel indultak vissza a villamosmegállóhoz, vélhetően felmenőkig elátkozva azt, aki feltalálta a térfigyelő kamerákat, ezt a jogsértő képződményt, ami ellen a csupa hasznot hozó jogvédők is évek óta küzdenek... De sajnos eddig hiába, mert nekik most új áldozat után kell nézniük...”

Z.K. r. ftőrm. 2009.