zsaruvér

„Emlékszem egy esetre. Zuglóban egy éjszakai buszra várakozó nőt megtámadott egy férfi, ököllel összeverte, majd megszerezte a táskáját. A pénzt és a telefonját magához vette, majd elszaladt. A támadást messziről látta két fiatal srác, akik utánaeredtek a tettesnek. A Városligetnél érték utol, azonban a rabló nem adta könnyen magát és komplett verekedés kezdődött közöttük. Végül a rablónak sikerült elszaladnia és eltűnnie a fák között.

A sértett és a két tanú nagyjából egyforma személyleírást adott a tettesről, aki cigány külsejű volt és feltűnő piros kabátot viselt.

A két tanú elmondásából pedig vélelmezni lehetett, hogy a fickónak friss vérző sérülések is keletkeztek az arcán, mert ahogy fogalmaztak „kapott rendesen”.

A buszmegállóban helybenhagyott zokogó nő is azt állította, hogy felismerné a támadót.

Bár a táskát egyszerűbb módon is megszerezhette volna a sértettől, az indokolatlan brutalitás mértékéből egyébként az tűnt ki, hogy a tettesnek azonnali pénzre van szüksége, valószínűleg drogos, így vélelmezhető volt, hogy a telefon elpasszolása sem várat magára.

Volt nekem ekkoriban egy arabom a Keletiben. Egy orgazda, aki ekkor épp „ügyeletet adott” a parkolóban, azaz várta az éjszaka ellopott, „itt-ott talált” forró telefonokat.

Kimentem hozzá beszélni vele. Mondtam neki, hogy megöltek a városban egy négyéves kislányt a szülei szeme láttára és a gyilkos magával vitt egy telefont is, amit valószínűleg ide fog hozni. Az egyébként forró telefonokból élő arab erre a sztorira már felkapta a fejét és ígéretet tett, ha felbukkan a szóban forgó telefon, meg a piros kabátos fickó, akkor szól, sőt el sem engedi. Megadtam a telefonszámomat.

Úgy is volt. Kb. 40 perc múlva hívott az arab, hogy ott az ember a Keletiben.

Azonnal kimentünk. Négy-öt arab mellett egy narancssárga kabátos, cigány férfi várakozott zsebre dugott kézzel.

A baj az volt, hogy nem igazán illett rá a személyleírás, a kabát színe sem, azonban a homlokán alig látható friss sérülés volt. Azt mondta megtámadták a városban. Ki akarták rabolni, de elmenekült. Mindenre volt válasza. Nyugodt volt és következetes. A telefonját jött eladni, amit régen vett a lányának, de már nem kell, viszont a pénz igen. Nem érti a felhajtást. A nála lévő viszonylag értéktelen telefonnal – bár ilyen típusút kerestünk - Dunát lehetne rekeszteni. Dilemma kezdődött.

Végül a helyszínre lett irányítva a sértett, akinek egy autóban ülve kellett felismernie a támadót három másik, sebtében odaállított fickó közül.

A nő nem sokat gondolkodott. Nem ismerte fel senkiben a támadóját. Nem ez az ember volt. Biztos benne.

Ő igen, de mi viszont nem... Túl sok a gyanús egybeesés… Tettünk még egy kísérletet. A két bunyós tanút is a helyszínre hozattuk, akik viszont azonnal, egyértelmű módon felismerték a fickót, aki kirabolta a nőt és akivel ők vívtak földharcot a Városligetben...

Így lett végül meg a tettes. Ha úgy vesszük az arab fogta meg, akinek az értékrendjébe az orgazdaság igen, de a gyerekgyilkosság már nem fért bele.  Egy sima rablás persze szintén már belefért volna… Úgy gondolom, egy utcai zsarunak többek között ezt kell megtanulnia és éreznie…”