Toleráljuk

A Keletiben árulják a kábítószert az ott tartózkodó arab klikkek.

Jól működő társadalmunk elviekben nem tolerálja a zöldségestől, ha nem ad nyugtát, sőt azt sem tolerálja, ha valaki „roki kártya” nélkül parkol be valamelyik nagyáruház huszonnyolc mozgáskorlátozott helyének egyikére. (Persze csak ha nincs ügyeskedéssel megszerzett „roki-kártyája”, vagy külföldi rendszámmal ellátva az autója, ahogy a regadó-és súlyadó és bírságmentes nagyoknak...) Arra is azonnal felháborodást szimulálunk, ha kiderül, hogy valaki csak azért nem hajlandó albérletbe kiadni a kisszobáját K. Józsefnek és családjának, mert roma származásúak...

A Keleti pályaudvar jelenségét viszont toleráljuk. Tolerálja a hivatalos pénzváltó is, amely eltűri, hogy üzlete előtt 2-3 arab folyton ügyeletben álljon és a hozzá igyekvő turistára azonnal ráraboljanak, hogy "Váltani akarsz? Nálam olcsóbb...". Tolerálja az adóhatóság és tolerálja a bevándorlási hivatal, hogy némelyikük menekültként, ideiglenes tartózkodási engedéllyel bűncselekményeket kövessen el és úgy tűnik, tolerálja az igazságszolgáltatás is... 

zsaruvér

„Emlékszem egy esetre. Zuglóban egy éjszakai buszra várakozó nőt megtámadott egy férfi, ököllel összeverte, majd megszerezte a táskáját. A pénzt és a telefonját magához vette, majd elszaladt. A támadást messziről látta két fiatal srác, akik utánaeredtek a tettesnek. A Városligetnél érték utol, azonban a rabló nem adta könnyen magát és komplett verekedés kezdődött közöttük. Végül a rablónak sikerült elszaladnia és eltűnnie a fák között.

A sértett és a két tanú nagyjából egyforma személyleírást adott a tettesről, aki cigány külsejű volt és feltűnő piros kabátot viselt.

A két tanú elmondásából pedig vélelmezni lehetett, hogy a fickónak friss vérző sérülések is keletkeztek az arcán, mert ahogy fogalmaztak „kapott rendesen”.

A buszmegállóban helybenhagyott zokogó nő is azt állította, hogy felismerné a támadót.

Bár a táskát egyszerűbb módon is megszerezhette volna a sértettől, az indokolatlan brutalitás mértékéből egyébként az tűnt ki, hogy a tettesnek azonnali pénzre van szüksége, valószínűleg drogos, így vélelmezhető volt, hogy a telefon elpasszolása sem várat magára.

Volt nekem ekkoriban egy arabom a Keletiben. Egy orgazda, aki ekkor épp „ügyeletet adott” a parkolóban, azaz várta az éjszaka ellopott, „itt-ott talált” forró telefonokat.

Kimentem hozzá beszélni vele. Mondtam neki, hogy megöltek a városban egy négyéves kislányt a szülei szeme láttára és a gyilkos magával vitt egy telefont is, amit valószínűleg ide fog hozni. Az egyébként forró telefonokból élő arab erre a sztorira már felkapta a fejét és ígéretet tett, ha felbukkan a szóban forgó telefon, meg a piros kabátos fickó, akkor szól, sőt el sem engedi. Megadtam a telefonszámomat.

Úgy is volt. Kb. 40 perc múlva hívott az arab, hogy ott az ember a Keletiben.

Azonnal kimentünk. Négy-öt arab mellett egy narancssárga kabátos, cigány férfi várakozott zsebre dugott kézzel.

A baj az volt, hogy nem igazán illett rá a személyleírás, a kabát színe sem, azonban a homlokán alig látható friss sérülés volt. Azt mondta megtámadták a városban. Ki akarták rabolni, de elmenekült. Mindenre volt válasza. Nyugodt volt és következetes. A telefonját jött eladni, amit régen vett a lányának, de már nem kell, viszont a pénz igen. Nem érti a felhajtást. A nála lévő viszonylag értéktelen telefonnal – bár ilyen típusút kerestünk - Dunát lehetne rekeszteni. Dilemma kezdődött.

Végül a helyszínre lett irányítva a sértett, akinek egy autóban ülve kellett felismernie a támadót három másik, sebtében odaállított fickó közül.

A nő nem sokat gondolkodott. Nem ismerte fel senkiben a támadóját. Nem ez az ember volt. Biztos benne.

Ő igen, de mi viszont nem... Túl sok a gyanús egybeesés… Tettünk még egy kísérletet. A két bunyós tanút is a helyszínre hozattuk, akik viszont azonnal, egyértelmű módon felismerték a fickót, aki kirabolta a nőt és akivel ők vívtak földharcot a Városligetben...

Így lett végül meg a tettes. Ha úgy vesszük az arab fogta meg, akinek az értékrendjébe az orgazdaság igen, de a gyerekgyilkosság már nem fért bele.  Egy sima rablás persze szintén már belefért volna… Úgy gondolom, egy utcai zsarunak többek között ezt kell megtanulnia és éreznie…”