- Van valami? Mid van? Mit hoztál? – Így
kérdezte az arab a Keleti pályaudvaron a szőrmegalléros kabátban álló tinitől.
-
Telefon. Kell? - Mondja halkan az ifjú titán.
- Mutasd csak!
- Mennyit adol érte?
Ekkor léptünk a színre.
- Kié ez a telefon?
-A övé! A övé! -mutogatott rá a srácra az
arab és vissza is adta a kezébe a készüléket. Még sűrűn bólogatott is hozzá. A
srácnak nem volt mit tennie, bevállalta. De így:
- Igen. Karácsonyra kaptam. Mert? Baj?
Az bűn? Nem lehet eladni a telefonomat, vagy mi?
A telefont lekértük a nyilvántartásból,
de percen belül kiderült: a készüléket
nem körözik.
Mindenesetre furcsa volt a frissen kapott
karácsonyi ajándék sztori is, meg a srác is. Tovább faggattuk.
- Megunta az ajándékot?
- Igen. Miért? Azt sem lehet? Tiltja valami?
Nem lehet telefont eladni, vagy mi van? Törvénytelen? Vagy megtiltják, vagy mi
van?
- És hol van hozzá a töltő? Vagy így hozta a
Jézuska? Szóval?
- Jól van. Megmondom a frankót. Őszinte
leszek. Találtam.
- Hol lehet ilyen szép telefonokat találni?
- Itten a padon volt. Esküszöm! Anyám
életére esküszöm!
- Menjünk oda! Nézzük azt a padot!
Odamentünk.
- Itten ni. Itten volt.
- Nahát! Hiszen itt van térfigyelő kamera.
Akkor vissza lehet nézni az eseményeket. Mikor is találta pontosan?
- Jó, én inkább most már elmondom az
igazságot. Most már úgyis mindegy... Nem itten találtam, hanem a Király
utcában. Esküszöm! Most hiába nem hiszik el! Akkor is úgy volt. Esküszöm anyám
életére!
- Jó. Ott úgyis szintén működnek
térfigyelők. Vissza tudjuk nézni, ki veszítette el a telefont...
- Várjanak...! Most inkább tényleg megmondom
a frankót. Én nem hazudok.
- Hisz eddig sem tette...
- Tényleg találtam, hiába nem hiszik, de
tényleg nem a Király utcában, hanem a Blahán. Esküszöm! Ott találtam, a Blahán...
- Hát, ha valami, akkor a Blaha tér van a
leginkább bekamerázva az egész városban, de ezt mindenki tudja.
- Jó. Rendben. Oké... Most tényleg az igazat
mondom. A Széna tér mellett találtam egy bevásárlóközpontban. Esküszöm!
Esküszöm! A Wc-ben a szemetes mögött volt egy női táska és abban volt. Tényleg.
- És maga egy nyilvános wc-ben a szemetes
mögött szokott turkálni...
- Csak benéztem mögé...
- Végül is életszerű... Az ember csak úgy
be-be nézeget a slozi szemetese mögé... Ott van még az a táska?
- Biztosan. Ott kell lennie. Én ott hagytam.
- Menjünk!
Útközben telefonon felhívtuk a kerületi
Rendőrkapitányságot, nem érkezett-e bejelentés táskalopásról. De nem…
Végül megtaláltuk a táskát. Persze szó sem
volt WC-ről, a parkoló szinten volt egy sarokba dobva. Egy fiatal nő iratai,
egyetemi indexe volt benne. A srác persze tovább mondta a magáét.
- Én esküszöm nem loptam. Csak találtam. Én
nem hazudok... Itten volt. Mentem, aztán megláttam. Megnéztem és kivettem
belőle a telefont. Azt biztosan benne hagyta a tolvaj, aki ellopta.
- Hát persze. Hiszen a tolvajok azok a nagy
értékű telefonokat csak úgy otthagyják...
Az üzletház diszpécserközpontjában
érdeklődve persze kiderült, hogy pár órája egy fiatal hölgy bejelentést tett,
hogy a csomagmegőrzőből kilopták a táskáját. A kamerák felvétele rögzítette is
az eseménysort. A hölgy betette a táskát és kóddal lezárta a csomagmegőrző
ajtaját. Azonban a mi srácunk ott állt mögötte és kifigyelte mi a kód. A nő
ahogy elment, már akcióba is lépett. A fakk ajtaját a kóddal kinyitotta és a
táskával a lifthez sétált.
Tisztázódott az ügy. Már csak a sértettet
kell értesíteni, hogy ne aggódjon, megvannak a dolgai.
Ő eközben végül bement a rendőrkapitányságra
feljelentést tenni.
A rendőrség földszinti várójában üldögélő
kisírt arcú fiatal lány szemei kerekre nyíltak, arca gyermeki mosolyra derül,
amikor meglátott minket, kezemben lóbálva az elveszettnek hitt táskát
- Ez a táska volt?
- Igen! …Köszönöm...
Nem sokkal később beszélgettünk a lánnyal.
Mindene megkerült, csak a SIM kártyát dobta el valahol a tolvaj.
- Azért kicsit sajnálom... azt a fiút... –
mondta végül.
- Pedig nem kell sajnálni. Ezért nem... Nem
lesz neki semmi baja. Kihallgatják, aztán elengedik. Holnap a haveroknak
büszkén fogja mesélni, hogy milyen menő kalandja volt. Még ujjlenyomtot is
vettek tőle... A csajok még oda is lesznek érte... Évek múlva
bíróság elé kerül, ahol már nem is fog emlékezni erre az ügyre, mert lesz neki
vagy tíz-tizenöt másik. Ez a gyakorlat. A bíróságon meg kap majd egy felfüggesztettet,
vagy egy megrovást. Ha meg már volt neki, akkor majd lesz még egy. Más nem
lesz. Elvégre ez nem ügy... Csak magának... meg nekünk...”
