Történet egy lopási ügy felderítéséről

- Van valami? Mid van? Mit hoztál? – Így kérdezte az arab a Keleti pályaudvaron a szőrmegalléros kabátban álló tinitől.

-  Telefon. Kell? - Mondja halkan az ifjú titán.

- Mutasd csak!

- Mennyit adol érte?

Ekkor léptünk a színre.

- Kié ez a telefon?

-A övé! A övé! -mutogatott rá a srácra az arab és vissza is adta a kezébe a készüléket. Még sűrűn bólogatott is hozzá. A srácnak nem volt mit tennie, bevállalta. De így:

- Igen. Karácsonyra kaptam. Mert? Baj? Az bűn? Nem lehet eladni a telefonomat, vagy mi?

A telefont lekértük a nyilvántartásból, de  percen belül kiderült: a készüléket nem körözik.

Mindenesetre furcsa volt a frissen kapott karácsonyi ajándék sztori is, meg a srác is. Tovább faggattuk.

- Megunta az ajándékot?

- Igen. Miért? Azt sem lehet? Tiltja valami? Nem lehet telefont eladni, vagy mi van? Törvénytelen? Vagy megtiltják, vagy mi van?

- És hol van hozzá a töltő? Vagy így hozta a Jézuska? Szóval?

- Jól van. Megmondom a frankót. Őszinte leszek. Találtam.

- Hol lehet ilyen szép telefonokat találni?

- Itten a padon volt. Esküszöm! Anyám életére esküszöm!

- Menjünk oda! Nézzük azt a padot!

Odamentünk.

- Itten ni. Itten volt.

- Nahát! Hiszen itt van térfigyelő kamera. Akkor vissza lehet nézni az eseményeket. Mikor is találta pontosan?

- Jó, én inkább most már elmondom az igazságot. Most már úgyis mindegy... Nem itten találtam, hanem a Király utcában. Esküszöm! Most hiába nem hiszik el! Akkor is úgy volt. Esküszöm anyám életére!

- Jó. Ott úgyis szintén működnek térfigyelők. Vissza tudjuk nézni, ki veszítette el a telefont...

- Várjanak...! Most inkább tényleg megmondom a frankót. Én nem hazudok.

- Hisz eddig sem tette...

- Tényleg találtam, hiába nem hiszik, de tényleg nem a Király utcában, hanem a Blahán. Esküszöm! Ott találtam, a Blahán...

- Hát, ha valami, akkor a Blaha tér van a leginkább bekamerázva az egész városban, de ezt mindenki tudja.

- Jó. Rendben. Oké... Most tényleg az igazat mondom. A Széna tér mellett találtam egy bevásárlóközpontban. Esküszöm! Esküszöm! A Wc-ben a szemetes mögött volt egy női táska és abban volt. Tényleg.

- És maga egy nyilvános wc-ben a szemetes mögött szokott turkálni...

- Csak benéztem mögé...

- Végül is életszerű... Az ember csak úgy be-be nézeget a slozi szemetese mögé... Ott van még az a táska?

- Biztosan. Ott kell lennie. Én ott hagytam.

- Menjünk!

Útközben telefonon felhívtuk a kerületi Rendőrkapitányságot, nem érkezett-e bejelentés táskalopásról. De nem…

Végül megtaláltuk a táskát. Persze szó sem volt WC-ről, a parkoló szinten volt egy sarokba dobva. Egy fiatal nő iratai, egyetemi indexe volt benne. A srác persze tovább mondta a magáét.

- Én esküszöm nem loptam. Csak találtam. Én nem hazudok... Itten volt. Mentem, aztán megláttam. Megnéztem és kivettem belőle a telefont.  Azt biztosan benne hagyta a tolvaj, aki ellopta.

- Hát persze. Hiszen a tolvajok azok a nagy értékű telefonokat csak úgy otthagyják...

Az üzletház diszpécserközpontjában érdeklődve persze kiderült, hogy pár órája egy fiatal hölgy bejelentést tett, hogy a csomagmegőrzőből kilopták a táskáját. A kamerák felvétele rögzítette is az eseménysort. A hölgy betette a táskát és kóddal lezárta a csomagmegőrző ajtaját. Azonban a mi srácunk ott állt mögötte és kifigyelte mi a kód. A nő ahogy elment, már akcióba is lépett. A fakk ajtaját a kóddal kinyitotta és a táskával a lifthez sétált.

Tisztázódott az ügy. Már csak a sértettet kell értesíteni, hogy ne aggódjon, megvannak a dolgai.

Ő eközben végül bement a rendőrkapitányságra feljelentést tenni.

A rendőrség földszinti várójában üldögélő kisírt arcú fiatal lány szemei kerekre nyíltak, arca gyermeki mosolyra derül, amikor meglátott minket, kezemben lóbálva az elveszettnek hitt táskát

- Ez a táska volt?

- Igen! …Köszönöm...

Nem sokkal később beszélgettünk a lánnyal. Mindene megkerült, csak a SIM kártyát dobta el valahol a tolvaj.

- Azért kicsit sajnálom... azt a fiút... – mondta végül.

- Pedig nem kell sajnálni. Ezért nem... Nem lesz neki semmi baja. Kihallgatják, aztán elengedik. Holnap a haveroknak büszkén fogja mesélni, hogy milyen menő kalandja volt. Még ujjlenyomtot is vettek tőle... A csajok még oda is lesznek érte...  Évek múlva bíróság elé kerül, ahol már nem is fog emlékezni erre az ügyre, mert lesz neki vagy tíz-tizenöt másik. Ez a gyakorlat. A bíróságon meg kap majd egy felfüggesztettet, vagy egy megrovást. Ha meg már volt neki, akkor majd lesz még egy. Más nem lesz. Elvégre ez nem ügy... Csak magának... meg nekünk...”