Beteg-sztori

„A tű-cérnával élve összevarrt szájú életveszélyes állapotban lévő nő esete kitűnően példázza azt, amit a pszichopata fogalma alatt értünk.

Egy szombat késő délutánon érkezett a küldés, miszerint egy családra ismeretlenek rátörték az ajtót, a férjet elrabolták, a feleséget pedig összeszurkálták.  Úgy tűnt, nagy a baj. Nem mellékes információ volt, hogy a férj időközben megszökött elrablóitól és két különböző néven bemutatkozva kért telefonon rendőri segítséget, azonban hangja a Központi Ügyelet szerint felismerhető volt.

A helyszín egy panel ház földszinti lakása. Kint van a kerületi rendőrkapitány, osztályvezetők, néhány járőr. A nő életéért a mentők jelenleg is küzdenek, mellén szúrás és a szája össze van varrva. Úgy tűnik, meg is erőszakolták. A házban senki nem hallott semmit.

A bejelentésben szereplő férj egy fiatal srác volt. Igénytelen megjelenésű, erősen bandzsító, kócos hajú, hajlott hátú, magas, vékony cigány fiú, megnyúlt, kötött pulóverben, igénytelen melegítő nadrágban. Készségesen áll rendelkezésünkre. Kihívjuk a lakás elé. A még mindig ügyködő mentősökön kívül más már nem mehet be a lakásba.

Az adatok felvétele során elmondja, hogy tartalékos katona. Főtörzsőrmester a Petőfiben.  Ilyen egy katona 2013-ban?

- Mit csinál ott?

- Hát rendszergazda vagyok, meg ezt-azt, ami van...

Rendszergazda, meg ezt-azt. Valahol megnyugodtam, hogy nem ő az, akinek a hősiességén múlhat egy háború... Intézkedés történik, hogy a parancsnokát kiértesítsék.

A srác ezután belekezd a drámai történetbe: délután kettesben otthon voltak feleségével, mikor csöngettek. Az ajtó előtt két férfi és egy magas, vörös hajú, vékony nő áll. A nő igénytelen volt. Melegítő nadrágot viselt. Szó nélkül állon verik, majd megindulnak a lakás belseje felé. Ő persze védekezik. A keze egy ütéstől meg is fájdult. Így meséli:

- A nő haladt legelöl. A jobb karommal elkaptam a nyakát, hogy kitörjem.

- Mit?

- Hogy kitörjem a nyakát. Már épp roppantottam volna, hogy elernyedjen és holtan essen össze, mikor hátulról leütöttek. A kocsiban ébredtem. Kivittek Érdre, aztán rövid közelharc után sikerült megszöknöm. Fáj is a kezem. Mikor visszaértem, szóltam két havernak, hogy baj van és berúgtuk az ajtót, bent az asszony feküdt meztelenül, a szája meg össze volt varrva. Én gyorsan egy ollóval kibontottam a varrást.

- Ki hívta a rendőrséget?

- Én nem.

- Akkor ki?

- Nem tudom. Én egyszer hívtam.

- Azt mondta nem hívta.

- De. Egyszer.

- Figyeljen! Az összes hívás rögzítve van. Kétszer hívta a rendőrséget más-más néven, de egyik sem az öné. Miért?

Nincs válasz.

Mielőtt tisztáznánk, újabb furcsaság: a kapitányság ügyelete felhívta a Honvédséget. Kiderült, hogy a fickó az életben nem volt katona, a Petőfiben soha nem hallottak róla. Ez megnyugtató...

- Ember! Nem is katona.

- Nem.

- Miért hazudott?

- Én nem hazudok.

- Az is furcsa, hogy senki nem látta, hogy fényes nappal kivonszolták a házból... 

- Nem vonszoltak. Közrefogtak és kivittek. Mentem velük. Csak a vörös hajú nő maradt a lakásban a nejemmel. Ő tette, míg távol voltam. Ezek a szemetek hoztak egy aberrált nőt, egy „végrehajtót”...

- Az előbb nem így mesélte.

- De. Így mondtam. Kikísértek. Beültem az autóba  a hátsó ülésre és elvittek.

- Mit akartak?

- Nem tudom. Százhalombattaiak az biztos. Ezt megtudtam tőlük, mikor beszélgettek.

- Ember! A lakásában a felesége életéért küzdenek a mentők. Valakik magukra törtek, az asszonyt levetkőztették, megerőszakolták, megszurkálták és közben összevarrták a száját. Ön meg itt hazudozik. Mi a frankó?!

Némi unszolás után halkabbra váltott az emberünk.

- Rendben van. Megmondom. Az a helyzet, hogy tartozásom van. Egy uzsorásnak tartozok 700 ezerrel. Hát ezért volt minden.

- Ki ez az ember?

Elmondja. Ez és ez. És igazából nem is volt dulakodás a lakásban. Ezért nem látott és hallott senki semmit a szomszédban. Csak becsöngettek és elhívták egy beszélgetésre, hogy fizessen, majd hazahozták. A magas, vékony vörös hajú nő nyakának megropogtatása is csak fantázia volt.

A történet ezután többször módosult. Valami részlet mindig sántított, így mindig újra kellett kezdeni. A fickó mindig igyekezett az általunk felfedett hibádzó részlethez igazítani a történetet elrablásáról, elengedéséről, a rendőrség furcsa értesítéséről, a vékony, magas, vörös hajú melegítőnadrágos nő szerepéről, valamint arról, hogy miért varrták össze a neje száját... Miféle új maffia módszer ez? Vajon miről kell hallgatnia a 'zasszonynak? Mert, hogy hallgatnia kell, az biztos. A kíváncsiságunk ezután nem a hogyanokra, hanem a miértekre terelődött.  Az nem kétséges, hogy a fickó hazudik, de miért teszi? Valamit titkol előlünk...

Ezután újabb fordulat:

- Transzvesztita vagyok. A fuvarokból élek. Időnként nőnek öltözöm, vörös parókát húzok és homokosokat húzok le. A Gáborék szerzik a kuncsaftokat az interneten. Lakásra megyek, ott tablettával elkábítom őket és aztán a Gáborék összeszedik a pénzüket. Azért jöttek ma, mert a múltkor megloptam őket.  Egy angol pasast szereztek nekem. Valahol a VII. kerületben egy lakásban. Én beadtam neki  a tablettákat, aztán meg elvittem két millió forintot az angoltól. Nekik nem adtam semmit. Hát ezért jöttek...

Te jó ég! Miféle lehet ez az angol a VII. kerületben, aki elmegy egy ilyen figurával és ráadásul pénzért...

- Ki ez a Gábor? Mi az elérhetősége? Hol lakik? Mit tud róla?

- Semmit. Mindig ő hívott rejtett számról. Csak szólt, ha menni kellett. Én nem tudom mi a száma. Esküszöm.

- Megint hazudik.

- Én nem hazudok. Esküszöm.

- Azt állítja, hogy van egy futtatója, akinek nem tudja az elérhetőségét, annak ellenére, hogy együtt követtek el bűncselekményeket. Megdurrant két milliót és ők a felesége száját varrják össze és nem a magáét? Ez nem a frankó. Az igazat mondja!

- Én nem hazudok. Esküszöm, ez az igazság.

- Eddig azt mondta, hogy megütötték, leütötték, kivonszolták, majd mégsem. Letagadja, hogy kétszer is hívta a rendőrséget más-más néven. Sántít minden sztorija. Elvisz egy olyan balhét, amit senki nem akart magára verni. Hazudozik össze-vissza mindenféle százhalombattai maffiáról, egy magas, vörös hajú melegítő nadrágos aberrált nőről, egy Gáborrról, aki a nyilvántartás szerint nem is létezik, meg jön valami két millióval lehúzott angolról...

- Jó akkor most elmondom az igazat... Valójában nem Gábor a futtatóm, hanem Andrásnak hívják. Érden lakik. Én pár hete elmondtam az asszonynak ezeket a balhékat. Ő hisztizett egy ideig, mert eddig azt hitte, hogy kábítószer dealer vagyok, abból van a pénz. Mostanra megbékélt, de nem engedte, hogy folytassam.  Én miatta ki akartam szállni a buliból, de ők nem akarták. Ezért jöttek, hogy rávegyenek, hogy folytassam. Nem bántottak, hogy ne sérüljön az arcom. Az Andris mondta, hogy jól csinálom, hogy nagyon jól szopok és kért, hogy ne hagyjam abba a melót, de nem bántott senki. Mire hazajöttem így volt a feleségem. Nem tudom ki tehette. Esküszöm.

- A felesége élet-halál között van. Lehet, hogy meg fog halni.  Miért védi azokat, akik ezt tették?

- Én nem védem.

- De védi.  Mondja el az igazat! Ki ez az András és azonnal megyünk érte.

- Nem mondhatom. Ha elmondom, engem megtalálnak és kinyírnak. Majd én veszem kezembe az ügyet. Egyesével fogom mindegyiket levadászni. Kitöröm a gigáját mindegyiknek.

- Figyeljen ide! Maga nem annyira kemény gyerek, ébredjen már fel! Egyedül maga tudja, kik a tettesek. Ha a felesége egy óra múlva meghal, akkor maga gyilkosokat fedez. Mivel maga az egyetlen, aki beköpheti őket, maga lesz a következő, akit kinyírnak. Mi a nyakára fogunk járni, ők meg nem fogják kockáztatni, hogy megeredjen a szája. Egy héten belül halott lesz. Így már világosabb a helyzet?

Némi gondolkodás után ráállt a srác.

- Jó. Akkor elmondom az igazat. Szóval nem volt semmi balhé. Jöttek az Andrisék...

- Hányan?

- Egyedül.

- Akkor miért a többes szám?

- Jött. Úgy akartam mondani. Szóval jött, aztán kérte, hogy beszéljük meg a dolgokat. Én elmentem vele. Kicsikét autóztunk, aztán visszahozott. Lent szóltam két havernak, hogy jöjjenek, mert baj van. Együtt berúgtuk az ajtót és így találtuk meg az asszonyt. Együtt. Esküszöm, hogy így volt.

- Honnan tudta, hogy baj van? Miből gondolta, hogy baj van, ha csak beszélgettek? Ha nem volt semmi fenyegetőzés, ha nem volt semmi oka az aggodalomra, honnan tudta, hogy baj van otthon? Miért kellettek a haverok az ajtónyitáshoz?

Nincs válasz. Csak az, hogy esküszik, meg, hogy így volt.

Megunva a hazudozását igyekeztem az érzelmeire hatni ennek az embernek, aki egyértelműen fedezi a felesége gyilkosát. Ennek három oka lehet. Vagy, mert fél tőlük, vagy, mert ő is benne van, vagy mert ő maga a tettes...

Pár perc kitérő után közöltem a fickóval, hogy a felesége meghalt. Részvétet is nyilvánítottam. A srác azonnal sírva fakadt. Zokogott, mint egy gyerek. Sínen vagyunk. Talán most majd komolyan veszi magát. Elégedetten hagytam ott a járőr társaságában.

Az időközben kiérkező kollégák eközben kint, a ház előtt beszélték meg a taktikát a továbbiakról. A két halálra sápadt szemtanú havert is kifaggatták már. A házban lakók nem tapasztaltak semmit. Csend volt egész nap, csak az ajtó berúgását hallották.

Pár perc múlva elégedetten jött a járőr, hogy megvan a tettes nacionáléja. A feleség halálhíre észhez térítette a nyavalyást - gondoltam... Mint kiderült, sírás közben arra kérte a járőrt, hogy hadd ölelje meg, mert már neki nem maradt senkije a világon és most már minden mindegy. Megölték az egyetlen embert, aki szerette őt és akit ő is mindennél jobban szeretett... Ezután röpködtek az adatok az Andrásról. Telefonszám az persze továbbra sem volt, de minden más igen. Még a rendszáma is...

Végre lendületet kaphat az ügy. Már kezdtük szervezni az elfogást...

Persze pár perc múlva kiderült, hogy ezek az adatok sem stimmelnek. Nem létezik ilyen ember…

A kollégák végül hoztak találomra egy szig törzslapot egy emberről. Valami Péterről, aki sosem járt a közelben. Azt mondták neki, hogy ez az András, akit mondott. Bemutatták neki a fényképét, mire a fickó azonnal felismerte... Rávágta, hogy ő az... Ő az András. Esküszik is rá...

Tehát ismét kudarc... Világos, hogy továbbra is hazudik. Az előbbi zokogás, a megható jelenet, a beismerés mind-mind színjáték volt. Egy beteg ember, beteg színjátéka.

Egyre jobban arra tudtam gondolni, hogy ez az ember maga rendelte meg és nézte végig ahogy a feleségét megkínozták. És most simán ráverné egy vadidegen emberre. Simán a szemébe mondaná a bíróságon és könnyeivel küszködve vallaná, hogy ez az ember tette ezt a feleségével, akit ő úgy szeretett.

Hosszasan néztem az érzelemmentes arcot. Ennek a kóros hazudozó pszichopatának a szenvtelen arcát, ahogy türelmesen várja, hogy valami újat kérdezzenek tőle, amire ő készséggel válaszolhat valamit, amit majd utána percek múlva jól letagadhat. A feleségét a János Kórházba szállították. Sérülései életveszélyesek. Még nem dőlt el, hogy megmarad-e. A férj, aki a fantázia világában tartalékos rendszergazdaként vörös hajú terrorista nők nyakát tördeli, és leszámolást tervez a maffia ellen, most érdeklődve bámul rám és fürkészi minden gondolatomat.  Folytatnom kell.

- Tehát nem ütötte meg senki? Nem is verekedett?

- Nem. - hangzik a válasz halálos nyugalommal, mintha előtte órákkal is pont ezt mondta volna.

- A keze hol sérült meg? Eddig nagyon fájlalta.

Nincs válasz.

Ekkor láttam be, hogy felesleges tovább folytatni a színjátékot. Minden út Rómába vezet. Minden körülmény egy verziót erősít...

Végül elismert mindent. Nem volt ott semmiféle Gábor, meg András, sem tartozás, sem kétmillió. Ő maga verte össze és varrta össze a felesége száját, amiért az szóvá tette és tiltani kezdte transzvesztita életmódját... Ő maga volt saját maga gonosz futtatója és ő maga volt a vörös hajú, magas, vékony nő is, aki végrehajtotta a büntetést. Eltörte az asszony bordáját, levetkőztette, fajtalankodott vele, a mellét nem átszúrta, hanem kiharapott belőle egy darabot és közben összevarrta a száját... mindezt egy igénytelen melegítő nadrágot viselve... mint amilyet most is viselt ...  Hiszen a vörös hajú nővel csak leírta, milyennek látja saját magát... A rejtélyes vörös hajú aberrált nő személyleírása tökéletesen ráillett a tettesre. Ebben az egyben nem hazudott...  És innét a kéz-sérülés is... az ütések nyomán. 

A fickó bár végig össze-vissza hazudozott olyan dolgokban is, amiknek semmi értelme nem volt, azonban először előre felállított terv szerint intézte a dolgokat. Miután megcsinálta az asszonyt, gondosan szólt két haverjának, akiknek jelenlétében rúgta be az ajtót és "talált" rá a nőre, elterelve a gyanút a házon belüli "csínytettről". Azok ketten hányingert kapva fordultak ki a lakásból. Miután telefonálni sem tudtak a rosszulléttől, egyikük mobilját elkérte és maga telefonált a rendőrségre, mintha ő a haver lenne, hogy hiteles legyen, hogy nem családon belüli balhé történt, amivel egyből őt gyanúsítanák, hanem maffia-leszámolás...

Az ügy persze nagy sajtó visszhangot kapott. "Összevarrta felesége száját" - harsogták az újságok és a hírportálok. Csak egy ellenzéki orgánum - aki az előző kormány alatt még a rendőrséget védte - vázolta most kicsit másképp a címet, sugallva, hogy a közbiztonság mára tarthatatlan és a tettes sincs meg: "Egy összevarrt szájú nőt találtak Budapesten"…”